Körúti este (Tóth Árpád nyomdokain)
Írta: Go-ti-ho Dátum: April 02 2008 06:02:04
H
Járókelõ alig. Csak néhány vidám család
Vendégségbõl haza kacagva vonul.
Csoszogásba ritkán koppan be egy faláb,
Teljes hír
Ránk tört az este. A lámpák lángsora
Kigyulladt szerte, bár még pislogott,
Megszoktad így, már nem figyelsz oda,
Hol van fény, hol nincs, a fény oly ostoba,
Elaludni viszont csak nappal szokott...
És az ablakod. Már ott is gyúl a fény.
Világítja utad, de fõként a szobát,
A falon a pók már látszik rejtekén,
A váza a polcon, az nincs a jó helyén,
Már látod, hogy barna, s nem zöld a kabát.
Néhány riasztó távol felsikolt.
Halkan csörömpöl egy-egy kirakat.
Ámokfutó sofõr egy zebrát letarolt,
Felkelt a sebesült, lenn maradt a holt,
Szemtanú - sötétben - persze nem akadt!
A hangok csitulnak. Már álmos a világ.
Az úton még néhány részeg csámborog,
Ilyen sötétben már ki a fene lát?
Lehet, hogy mégis zöld volt a kabát...
Egy biztos, vörösek voltak a jó borok!
Gyárudvaron zörög az éjszakás brigád.
- Bújik a kétdekás zsebek rejtekén -
Bár estére bejárni egyik sem imád,
Ám egyben hasonlít mind rám vagy reád:
Szívesen élnénk a Világ jobb felén!
Verebek, galambok békén alszanak.
Öreglány szórt morzsát egész nap nekik.
Éjszaka viszont a végigsz**rt falak,
Tarkára tojt szobrok alig látszanak.
Tiszta ez a város! Egész reggelig...
Denevérek kelnek - néma szárnyalás.
Mi hangot adnak? Azt honnan tudjam én!
Mondják, ultrahangot. Nem is hallja más.
Hogy hazudok?! Mi vagy, tán hitetlen Tamás?
Radar, vagy mi a szösz van a két fülén...
...Mégiscsak, azt hiszem, hogy barna a kabát.
Bár a kirakatban zölden énekelt!
A fene se érti már a ruhák dalát...
Bár barnaként hordtam vagy három télen át -
Amikor megvettem, õ zöld dalra kelt!
Járókelõ alig. Csak néhány vidám család
Vendégségbõl haza kacagva vonul.
Csoszogásba ritkán koppan be egy faláb,
- imádkozz, hogy ilyen sose kelljen reád,
mert a csuklójánál mindig megszorul!
Persze, van olyan is, hogy hajlik, s nem kopog.
Mit mondjak, egekben fenn lehet az ára!
Pedig, hát ontják a lábat a gépsorok...
Nem látja a család - ez, hidd el, nagy dolog! -
A holdfény hogy nyom egy csókot Goldikára...