Karácsonyi kalácskodás (Kinyuvadásig)
Írta: hzsike Dátum: December 28 2018 08:45:05
V
Este van, este van, nincs a fának lombja,
görcs állt egy órája mind a két karomba,
görcs állt a nyakamba, görcs állt a lábamba,
pedig e nyavalya igazán várhatna!
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Karácsonyi kalácskodás
(Kinyuvadásig)
Este van, este van, nincs a fának lombja,
görcs állt egy órája mind a két karomba,
görcs állt a nyakamba, görcs állt a lábamba,
pedig e nyavalya igazán várhatna!
Nincs kész még csak fele a finom bejglinek -
minek is sütöm, hisz sose kell senkinek!
Ott szárad meg mindig a diós, s a mákos,
nem szereti senki, egyedül csak Ákos.
Nem számít! Szorgosan sütöm a kalácsot,
senkitől sohase kérek én tanácsot!
Nagyanyám, s anyám is ugyan ezt csinálta,
az ünnep kínjait mindegyik kiállta;
zsibbadtan, görcsölve gyúrták az anyagot,
amíg a nagyapám fenyőfát faragott.
Töltöm a káposztát, főzöm a levelét,
elosztom kétfelé, egy fazék nem elég!
Gőzöl a halászlé, a férjem passzíroz -
hozzá se fogtunk még a harminc fasírthoz!
Edények halmaza, rengeteg mosatlan -
nyilallást érzek a bölcsesség fogamban!
Istenem, na már csak ez az egy hiányzik!
Éjjel a fogorvos mindenhol hiánycikk!
A férjem, ahogy a fasírthúst darálja,
mutatóujjának ujjbegyét levágja.
- Atyaég! - ordítom, nem kell a segítség!
Miközben kötözöm, kiver a veríték.
Az óra éjfélt üt, lábaim remegnek,
de minden elkészült, amit Ők szeretnek!
Lefekszem ruhástól, elalszom azonnal.
Álmomban kalácsot sütök egy vagonnal,
utána házakat építek kalácsból,
s valaki bejgliből tornyokat varázsol.
A hegyén fasírtok - a férjem tűzte fel -
az egész családom őrjöngve ünnepel!
Csörög a vekker, már délelőtt tíz óra,
jó magas számokat mutat a vízóra!
Nem baj, de kész lettem időre mindennel!
Mária bámul rám karján a kisdeddel.
Megjöttek, mind itt van! A drága családom!
Gyönyörű ünnep vagy, szeretlek karácsony!
Fogytán a halászlé, csúszik a káposzta,
Jóska az éthordót még tegnap áthozta,
bőven jut neki is, ő az én szomszédom -
oly sovány szegényke, akár az árnyékom.
Nem fogy a fasírt és nem fogy a kalácsom -
nem bírok ennyivel, hiába imádom!
Egy hétig esszük majd megint a hazait,
sohase tanulunk, így jártunk tavaly is!
Ajándéktengerben lubickol mindenki,
a kalács illata a szobát belengi.
Ölelést, s csókokat adnak a gyerekek -
de szép a karácsony, olyan jó veletek!
Hangosan búcsúznak; - szívünkből köszönjük!
Csillagok ragyognak fölöttünk, fölöttük.
A párom megbotlik egy piros dobozban,
épp abban, amiben ezerszáz dolog van.
Persze, hogy a legó! - azt nagyon imádják -
szana-széjjel hagyják, mindig ezt csinálják!
Szerencsére nincs baj, bár sajog az ujja,
gondos társa lévén, átkötözöm újra.
Egymásra tekintünk; körben száz mosatlan!
Megint szúrást érzek fenn a zápfogamban,
kezem, lábam, remeg, elzsibbadt a karom,
szemem rángva pislog, pedig nem akarom!
Megfogja a kezem; - majd folytatjuk holnap!
Szinte ágyba hullunk, nem nézzük a Holdat.
Puha tollú szárnyán elrepít az álom,
s kipihenünk végre, gyönyörű karácsony!
2018.12.27.