Itt a tél
Csípős szél fújdogál, hozza a tél illatát,
Ködös hajnal dereng, nem látni nap sugarát.
Erdőt, mezőt s rétet szürke lepel befedte,
Fák könnye hull, lombjukat a szél tönkretette.
Nyirkos avar színét, bukéját elvesztette,
Sárban hever, nem kergeti ősz komisz szele.
Az ősz tovaoson, a tél még csak téblábol,
Ám pihéket varázsol, szépségük elbájol.
Immár hull a hó, sok csodás élményt kiváltó,
Csöpp, csillogó pelyhek játéka szívbemászó.
Hűvös szellő tető felett őket kergeti,
Felém fújja, és lassan tenyerembe ejti.
Hízik a selymes takaró, befedi tájat,
Fák sem csupaszak s nem fáznak, kaptak hósálat.
Szeretem a telet, csodálom a szépségét,
Gyermekként is szerettem... már az lennék ismét?
Szabadka, 2018. december 15. -Jurisin Szőke Margit