Elhagyott női szívek !
Hold bevilágít a fényes ablakon,
magadban fekszel az ágyadon.
Nézed a szürke mennyezetet,
Szeretnéd ha valaki szólna veled,
Érezné elhagyott,fájó szívedet....
Karjaival átölelne,újból életre keltene,
Füledbe súgna édes,becéző szavakat,
Régen hallott szerelmes gondolatokat.
Letörölné csókjaival könnyedet,mondaná:
Te vagy akiért élni érdemes !......
Elhagyott női szívek,sok szenvedéstől
Megtört lelkek,kik arra születtek,hogy
Szeressenek,kitárják előtted szívüket.
Odaadják mindenüket egy jó szóért,
Karjaid szerető öleléséért !....
Későre jár,a hold sem világít már,elbújt,
Hogy nyugodtan aludjál,unalmas éjszakák,
Egyik a másik után,remélve,hogy egy nap,
Csak nézel vissza rá,kinyílsz mint egy
Rózsa valaki boldogságára !....
Ágoston Tibor