Ritmus
csak csendben hallgatom
mily ritmusra ver szívem
az élet zenéjét veri,
hol lassabb az ütem
hol meg gyorsabban üt
szereti az életet,
zenebona kell neki
oly szent minden egyes perc
a mű láthatatlan,
de a talpalávalót úgy
veri, hogy sokszor
megszámlálhatatlan,
megzabolázni kell
még időben olykor
dallamát a szenvedélyek
írják, mozgató rúgói
mikor a napfelkelte
reményt ad és bátorságot,
mert szerelem nélkül
olyan mint a tenger,
víz és hullámok nélkül
berozsdult kereke egyre
jobban nyekereg, már
nem úgy dobolja a ritmust,
kell neki még néha rigmus,
hogy túl legyen földi szekér
hátán, a nehézségeken
ha a hang, akkord eltér
alkonyat fénye simogat
bearanyozva napom
szavakba öntöm most
gondolataim, ölnek
vagy magasba emelnek,
még a vekker egyre csak
ballag, egyre kevesebbet
ád' időm lendületének
Deák Éva