Néhány, ami kimaradt
Írta: Mityka Dátum: January 19 2019 11:57:16

---

V

Erdélyből jött fehér csillag,
a bor lágy vágy, s nektárillat,
örülte gyermekáldást,
a pap áldott, kántor kántált,

---

Teljes hír

---

BORGYÖNYÖR

Van belőle annyiféle,
ír a lelke, gyógy a mérge,
s olyan áldott kelyhes kegyszer,
hogy az ember inni egyszer,
holtából visszatérne.

LEÁNYKA


Erdélyből jött fehér csillag,
a bor lágy vágy, s nektárillat,
örülte gyermekáldást,
a pap áldott, kántor kántált,
nem fizettek sose pénzzel,
csak nekik szánt venyigével,
kevés fiút szült világra,
neve ígyen lett leányka,
mégis, ha szép legényt keres,
könnyed, üde, karakteres,
gyűlölte a nagyüzemet,
s imádja a lankát, hegyet,
Eger, Bükk-alj, Mór és Neszmély,
férfimámor, női szeszély.

PORTUGEISER


Szentelt neve, kékoportó,
később osztrák, elébb Portó,
a szerelem hozta onnan,
s legismertebb Villány--honban,
de másutt is dalt énekel,
zengi Szekszárd, fújja Eger,
a bor lágyan vörös arany,
szőlőjének kék hamva van,
és ha olyan kedvet érez,
betársul a bikavérhez,
táncot lejt a mámor körön,
enni zamat, inni öröm,
fürtbogyója lédús-édes,
s módjával csak jóra képes.

NOAH


A legvadabb bogyó-fajta,
gyerekkorom abajgatta,
savanyított testet, lelket,
falum szőlőhegyén termett,
mégis úr volt, s én, a szolga,
lepörgött a fürt a porba,
hajladozva szedegettem,
mustját ittam, szemét ettem,
mégis kedvelte a környék
nyolc forintért mért literjét,
elítélték, búsult önként,
be is tartatták a törvényt,
bűne nem volt, csak koholt vád,
s írmagját is kiirtották.

MERLOT

A kékszőlők egyike,
dobog minden fürt szíve,
furcsa nászról szól a szó,
Bordeaux, s feketerigó,
apja, anyja francia,
s száz táj fogadott fia,
fölkínálta méz-ölét,
bársony-sötétvörösét,
s terjesztve az örömöt,
hozzánk is beköltözött,
gyümölcsös, lágy illatú,
issza jókedv, issza bú,
s bogyóiból szült bor, a
földön túli aroma.

SASZLA


A legvénebb szőlőfajta,
ötezer éves a rajtja,
Egyiptom az őshazája,
Isten idedelegálta,
francia, német és svájci,
ma már könnyű rátalálni,
nem került zár gyökerére,
s szétfutott a föld felére,
erős héjú, húsos bogyó,
roppanós és ennivaló,
s érzi, ahogy falatozzák
napos oldalán a rozsdát,
de gyümölcsös derű lobban
a belőle érlelt borban.