Búcsú
Írta: vali75 Dátum: January 31 2019 10:08:04
V
Már nem fájnak az elmúlt pillanatok okozta sebek,
elmegyek, visszafelé nem forog az idő kereke.
Utam járom, megtalálom álmok álmát keresem,
lassú mederben csordogálva, monoton létben feldereng.
Teljes hír
Búcsú
Már nem fájnak az elmúlt pillanatok okozta sebek,
elmegyek, visszafelé nem forog az idő kereke.
Utam járom, megtalálom álmok álmát keresem,
lassú mederben csordogálva, monoton létben feldereng.
Elengedni tudni kell, könnyet mégsem ejtek,
zakatol tovább életem vonata, más irányba terel.
Felidézem mindazt, mit veletek töltöttem,
poklok poklát megjárva, fénytelen börtönben.
Rabságból a lélek újra szabadon szállhat,
elfojtott érzések temetkeztek bele a mába.
Rémálom volt minden óra, zokogtak a percek,
tőrt forgatni más szívében ezt tanítani sem kellett.
Egoista életmódod, lelked sötét fellege,
Meglátni a másikban a jót is, hogyan kellene?
Hangulatod fénynyalábja ott maradt, mélyen belül,
Embernek maradni a létben neked, miért nem sikerül.
Nem rágódok tovább, értelmetlen a gondolatmenet,
Itt a búcsú ideje, újra élhetek mosolyogva, fondorlat helyett.
Belém rúgtál annyiszor, ahányszor csak tehetted,
Neked kellene a fejedből kiűzni sötét gondolataid, amíg lehetne.
Megkönnyebbülve utazom, létem végre fényben jár,
Az időkerék forgásában nyugalomra talál.
2018. 05. 20.