KÓRHÁZI ELŐSZOBA
Írta: farkas viola Dátum: February 01 2019 14:54:27
V
Cudarul reszkettet, gyomrom, lábam, karom,
Majdnem összeesek, pedig nem akarom!
Nagy-úr a félelem, lehet, hogy meg is öl,
Jaj, csak túl lennék már, a műtét eltörpül!
Teljes hír
KÓRHÁZI ELŐSZOBA
Cudarul reszkettet, gyomrom, lábam, karom,
Majdnem összeesek, pedig nem akarom!
Nagy-úr a félelem, lehet, hogy meg is öl,
Jaj, csak túl lennék már, a műtét eltörpül!
Ha más is kibírta, én sem adom alább,
Gyere csak Bátorság, ne ijesztgess tovább!
Végre itt a napom, az első vizsgálat,
Remélem, a kórház, ad egy kis nyugalmat!
Negyedik emelet, ott van a Szemészet,
Felérek a lifttel, az állam leesett!
Zsúfolt a folyosó, kortárs betegekkel,
Mint filmekben látjuk, futó nővérekkel!
Egyre kisebb leszek, meg is semmisülök,
Találtam egy helyet és már le is ülök.
Figyelem Társaim, sokféleségeit,
Vannak urak, Dámák, és betegségeik!
Délidő már elmúlt, a végére érek,
Megtudom a napját, ha lesz, műtétemnek!
Pont négy hónap múlva, május 31-re,
Kaptam beosztásom, viselt türelmemre!
Már csak az a kérdés, élek-e még addig,
Éveimnek száma, célba nem torkollik?
Odaát már nem lesz, szükség szemeimre,
Se elrongyolódott, földi életemre!
Budapest, 2019. február 1.