A fénnyel vasalt abroszon
megterített a Balaton,
s az asztalt, mint egy nagy család,
körül ülték a vadkacsák,
megbabonázták a tavaszt,
mint oltár díszét a malaszt,
a száradt nád új ízre lelt,
a víz is némán énekelt,
mert bujálkodtak a halak,
a szeplőtelen csönd alatt,
s az összesűrűsült világ,
úgy illatolt, mint szál virág.