Eljutottunk a csillagokig,
a Kozmosz távoli partjáig,
repülünk mint a puskagolyó,
sokkal gyorsabban, mint a bolygó.
Kijutottunk már az űrbe,
a titokzatos Naprendszerbe.
Lefúrtunk már a Föld gyomrába,
ahol ötszáz fokon forr a láva.
Tenger mélyére hatoltunk,
világító halakat láttunk-
Értjük az atomok világát,
az anyag minden változását.
A világ bármely pontján élünk,
látjuk is akivel beszélünk.
Nem mondtunk el minden csodát,
amit napjainkban élünk át!
Ez lenne már a paradicsom,
kétezer éves vágyálom?
Kik létrehozták munkájukkal,
szorgalmukkal, tudásukkal,
bezárkóznak otthonukba!
Ez nem a vágyálmok világa!
Mert feltámadtak ordas erők,
félelmet és veszélyt keltők.
Kihasználják a jóságot,
nem tudják az igazságot,
nem ismerik még a törvényt,
nem fogadják el az erényt
Eltűnt sok generáció,
ahol ez megtanulható!
Hol Krisztus kétezer éve?
Ki beépült már génjeinkbe?
Alattomos sötét erők,
elszántak és fenyegetők,
katonái a gonosznak,
ellenségei e világnak,
meg akarják változtatni!
Jézus Krisztust likvidálni!
Aki eddig áldást hozott,
hadd kapja meg a korbácsot!
Vele minden tanítványa
menne majd a Golgotára!
Nem jobb lenne ismét hinni?
A Bibliát elővenni?
Beinteni a gonosznak?
Jó célt adni e világnak?