Reviczky Gyula: Szeretem a magányt / Liebe die Einsamkeit
Szeretem a magányt...
Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sirok.
Szeretem a világi lármát,
Hol elkábúl az öntudat,
Ha vérező szivembe vágják
Unalom, kétség karmukat.
S ha örömem van, úgy szeretném
Kitárni más előtt magam
És ráfonódni, mint a repkény
A szívre, mely virágtalan.
Írta: Reviczky Gyula
Liebe die Einsamkeit …
Liebe die Einsamkeit, dir Stille,
wenn das süße Geheimnis zieht.
Dort träume, mit rosaroter Brille
weinend, was auch immer geschieht.
Liebe den Lärm von der weiten Welt,
was betäubt das Selbstbewusstsein,
falls in das blutige Herz stachen
mit Krallen der Verzweiflung Sein.
Und wenn ich mich freue, dann möchte
mich öffnen, von den anderen
‘d wie das Efeu, umhüllen könnte
sein Herz, wie fremde Wanderer.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni