Tehetetlenségben
Írta: csilluci Dátum: April 04 2008 08:27:39
H
Szívünk keserûségét nem mutathatjuk,
Kimondhatatlan fájdalmunkat takargatjuk.
Próbáljuk a hátralévõ idõt megszépíteni,
S a hitünket, mi elhagyott megerõsíteni.
Teljes hír
Ha tudjuk, ki számunkra oly fontos,
Nem élhet sokáig, mert betegsége súlyos,
Bármit ami segít, megtennénk mi érte,
Hogy a jó Istenünk, életét megmentse.
S bár tudjuk, hogy ez úgyis lehetetlen,
Mégsem vesszük tudomásul sohasem.
Nem hisszük el az utolsó percben sem,
Hogy a sors, sokszor ilyen kegyetlen.
Tehetetlenül vergõdünk sorsa felett,
S a kínokat vele együtt éljük meg.
Szenvedünk mind a semmittevésben,
Mert már nem tehetünk semmit sem.
Szívünk keserûségét nem mutathatjuk,
Kimondhatatlan fájdalmunkat takargatjuk.
Próbáljuk a hátralévõ idõt megszépíteni,
S a hitünket, mi elhagyott megerõsíteni.
Napról napra csak várjuk a csodát,
Mit Istenünk hátha, mégis nekünk ád.
S mikor látjuk, a segítség nem érkezik,
Fejet hajtunk, mert Istenünk ítélkezik.