Heinrich Heine: Alte Rose / Öreg rózsa
Írta: Toni Dátum: April 02 2019 08:43:09
V
Egy rózsabimbó volt ő
akiért a szívem lángolt;
ki nőt, és a bokrok közt
gyönyörű virággá vált ott.
Teljes hír
Heinrich Heine: Alte Rose / Öreg rózsa
Öreg rózsa
Egy rózsabimbó volt ő
akiért a szívem lángolt;
ki nőt, és a bokrok közt
gyönyörű virággá vált ott.
Ország legszebb rózsáját,
én akartam letörni, de
tüskéktől a rózsáig
nem tudtam keresztültörni.
Most, hervadt, széttaposott
esőtől, széltől tépdelve –
drága Heinrich vagyok most,
rajongva felém lépdelve.
Heinrich itt, és Heinrich ott,
oly édes hangon jön ki;
tán tüske, mi megszúrt most,
ott a szép nő állán nőtt ki.
Szúr a sörtéd, kedvesem,
dísze az áll szemölcsének,
zárdába menj, gyermekem
avagy borotválkozz már meg.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Alte Rose
Eine Rosenknospe war
Sie, für die mein Herze glühte;
Doch sie wuchs, und wunderbar
Schoß sie auf in voller Blüte.
Ward die schönste Ros im Land,
Und ich wollt die Rose brechen,
Doch sie wußte mich pikant
Mit den Dornen fortzustechen.
Jetzt, wo sie verwelkt, zerfetzt
Und verklatscht von Wind und Regen -
Liebster Heinrich bin ich jetzt,
Liebend kommt sie mir entgegen.
Heinrich hinten, Heinrich vorn,
Klingt es jetzt mit süßen Tönen;
Sticht mich jetzt etwa ein Dorn,
Ist es an dem Kinn der Schönen.
Allzu hart die Borsten sind,
Die des Kinnes Wärzchen zieren -
Geh ins Kloster, liebes Kind,
Oder lasse dich rasieren.
Írta: Heinrich Heine