Sivatagi reggel
Írta: ElizabethSuzanne0302 Dátum: April 14 2019 10:17:32
V
Csend honol a homoksivatagon,
bézs dűnék pihennek hallgatagon.
Még bóbiskol a teve is lustán,
az ébredő Nap ámul a pusztán.
Teljes hír
Csend honol a homoksivatagon,
bézs dűnék pihennek hallgatagon.
Még bóbiskol a teve is lustán,
az ébredő Nap ámul a pusztán.
Még narancs- vörös a kélő égbolt,
ám a reggel suhanva turbékol.
Oázisok, szigetek igéznek,
bennük szorgos méhek döngicsélnek.
Nem könnyeznek a felhők, tűz a nap,
ó, felcsendül egy hegedűdarab!
Heves eső hull a sivár földön,
csodás virágszőnyeg serken rögtön.
Míg álltam a végtelen közepén,
éreztem, szinte eltörpülök én.
Az ég ékes türkiz ruhát öltött,
egy víg költő pompás verset költött.
Nézd! - megcsillant egy apró homokszem,
egy csepp vagyok, akár csak egy porszem.
Álmodom. Létezem. Gondolkodom
még, s elfolyik az idő arcomon.