FOGADOTT FOLYÓINK
Elképzelem a Földemet,
mint ízeire tört kezet,
egy vad gyönyör a zárt ököl,
s a folyók megduzzadt erek.
LATORCA
Vereckei hágó mellett
csorgatja a magyar lelket,
a forrástól hegyi patak,
s rohan, hogy majd belészakad,
az iramtól megrészegül,
meglassúdik, kiszélesül,
lel örömöt, s eltűr mustrát,
mégse tőle híres Munkács,
hosszú testén nincsen lakat,
szíve csücske Sárospatak,
haza térül, s itthon boldog,
Ondovával együtt Bodrog,
s a változást nem féli, ha
ölébe kapja a Tisza.