Jöttem a szokott útvonalamon,
faluk sorjáztak, s elmaradt a nyom,
csak néződtem a májusfák helyett,
a hűlve hagyott gólyafészkeket.
Valami történt. Félőzték a fák
a Nap erőtlen, gyönge sugarát,
a repce sárga táblákat regélt,
és fújdogálva szusszant, ami élt.
Az égbolton volt csak egy kék kalap,
s míg hunyorgott sok felhőfolt alatt,
az Isten bámulózott valahol,
egy simlisapka árnyéka alól.