Mondanám hogy hallják,
de nem hallja meg senki!
Mutatnám hogy lássák.
és nem figyel rám senki!
Az igazság szabályát,
ma megtöri az érdek!
S a bűnök hazugsága már,
a hatalom fegyvere lett!
Mohó kapzsi kezek,
formálják világunk!
Ezeknek tudod sajnos,
mi a játékaivá váltunk!
Bábok lettünk igen,
a hatalom szemében!
Áldozat csupán, ...
a gonosznak kezében!
Ember mivoltunkban,
vagyunk porig megalázva!
Erkölcstelenül csak
saját szégyenünkbe zárva!
Tudjuk mégis tűrjük,
gondolkodó lényként,
hogy saját lelkünket,
pénzükkel megvegyék!
E kísértés csapdája,
minket megítéltet!
A döntés milyensége,
hat majd jellemünkre!
A jó és rossz közötti,
vívódásunk tárgya.
Nyomot hagy majd,
bennünk és erre a világra!
De ha hiszünk önmagunkba,
az álmok vad reménye.
Tettekre sarkal majd,
s változást hoz jövődre!
Mert megoldása lettél ,
… ennek a világnak!
az abban benne rejlő
alkotó csodának!
Te vagy annak kulcsa,
utolsó esélye!
A csillag maga, …
… aki felragyoghat végre!
Mondanám hogy hallják,
de nem hallja meg senki!
Mutatnám hogy lássák.
és nem figyel rám senki!