Egy perc alatt átgondolod elmúlt életed...
Más itt minden. Nem ott van a szoba,s kisebb is talán,
S nincs a gyerekrajz a fürdõszoba falán.
Nem itt nõtt fel három fiad- az egyik már apuka-
Nem itt várt húsz éve minden este vacsora.
Nem ebben az ágyban fogant a szerelem gyermeke,
Nem itt faggattad húsz éve,hogy vajon szeret-e.
És mégis boldog vagy. Szemeidben könny ragyog,
Mert itt az otthonod,hisz én is itt vagyok.
Évek óta elõször siettél ma haza,
Pedig nem tudok fõzni,nem vár vacsora.
Nincs vita,veszekedés,nem kiabál senki,
Végre úgy érzed,tudsz még szeretni.
Annyi érzést feledtél,most lassan ébred mind,
S elönt a remény,a vágy, az öröm,a hit.
Halkan mondod,titokban: ez az Otthonom,
S benne a nõ...szeretem,vállalom.
Egy elmosódott hangot hallasz:Kész a vacsora,
s boldog leszel,sírsz.Most értél haza.