Itt vagyok, tehát élek,
Elmúlok, mégsem félek,
Ketrecbe zárt lélek vagyok,
Egyszer talán mindent itt hagyok.
Elvesztem majd a vadregényes tájat,
Vadat rejtő bokrot, zöldellő fákat,
Mégis miért játszik velem az élet,
Csak hogy tudd te is, ez engem nem féltet.
Letettem ceruzám s tollam,
Küzdök érted, míg szívem dobban,
Hagyok egy virágot ne feledd,
Építek egy világot csak neked.