H.Gábor Erzsébet
Amikor még
(Gyermekeimnek)
Amikor még kicsi voltál,
angyalhangon szólítottál,
szemeidnek tiszta fénye
lett a létem reménysége.
Mikor féltél, hozzám bújtál
mindig…S csak a válaszútnál
engedted el meleg kezem.
- Utad sosem keresztezem!
Tudod, olykor én is féltem,
s te voltál a menedékem,
temiattad lettem bátor -
megküzdöttem érted százszor!
Most, hogy ilyen gyenge vagyok,
szemed fénye reám ragyog,
s amíg vívom sajgó harcom,
te simítod ráncos arcom.
Hogyha egyszer el kell mennem,
csillag leszel, kincsem, bennem,
s tudom bizton, ott is hallom,
hogyha szólítsz angyalhangon.
2019.06.30.