A felhők függönye fölött,
nyári derűvel mennydörög,
a villám alszik, lüktető
cikk-cakkjaiban nincs erő,
az eső alig pöttyörög
két nyújtott morajlás között,
a ferde óra most pereg
tizenhatóra negyvenet,
s érzem, hogy elakad a rím
az idő szakadt csöppjein,
s a kereszten rozsdás a szeg,
a világ bűnben hempereg,
szűköl a megfeszült hiány
az ezüstpénzes Golgotán,
a föld reng, fájnak a jelek,
mert hiányzik egy ékezet.