Álmomban fekhettem,
Még úgy az ég alatt,
S nem remegtem,
Mint minden pillanat.
Úgy éreztem elvisznek,
Engem az angyalok,
S meghagynak reménynek,
Fent, az holt nagyok.
Annyira értjük a világot,
Mint én magamat,
S én tartok pár virágot,
S élet ott is fakad.
Istenként játszva kertemben,
Áldott kis lombok közt,
Álmok és vágyak nélkül szívemben,
Harag és gyűlölet tört.
De én csak elfekszem,
Egy szál bambusz alatt,
Hangyák vadásznak lelkemen,
De ha felették, mj marad?