Вспомнилось
Алым маком стыд девичий.
Жёлтый лен густых волос.
Налетевший гомон птичий
Пробирает аж до слез.
Тела розового жажда
И коленок круглых страсть.
Прикоснулся я однажды,
Ты навстречу поддалась.
Трав пьяняющих дурманы.
Синий омут томных глаз.
Бледный занавес тумана.
Вот что вспомнилось сейчас.
И так сердце защемило
Сладкой прелою тоской.
Промелькнул твой образ милый,
Где я парень холостой.
Где от счастья ошалевший
Жил в объятиях любви.
Бог попутал,чёрт иль леший
Да поди их разбери.
Ничего в тот миг не надо
Только губы целовать.
А теперь одна отрада-
Капли счастья вспоминать.
____________________________
Emlékezet
Leány-szégyenlősség bája,
Dús haj, szőke, mint a len,
Madárcsapat víg lármája
Meghat, szinte könnyezem.
Rózsás test, mely szomjat elver,
Szenvedélyes kerek térd.
Hozzájuk érhettem egyszer,
Szemed intett, szinte kért.
Részegítő fűszag áradt,
Vágyón vonzott kék szemed,
Ködfüggöny szállott le, sápadt,
Ez most az emlékezet.
Szívem a bánattól sajgott,
Édes volt az, és tömény.
Ott villant fel kedves arcod,
Hol az voltam, még legény,
Hol örömtől tébolyultan
Éltem, s szerelem karolt.
De az Úr, honnan is tudjam,
Vagy az ördög – közbeszólt.
Mást se kellett akkor tenni,
Mint csókolni ajakad.
Csepp boldogság... Emlékezni
Nékem most csak ez maradt.
* * * * *