Fekszem,
Körbe ér a csend,
Rekedten.
Olvad a réteg,
Tó széléhez érve megpihen,
Kiért küzdöttél, elveszett közben.
Tágul a világ,
Sáncán vad örömökbe hág,
A vad elfajzás.
Birtokba vesz,
Megannyi élettelen dolog és test,
Nincs olyan már, hogy érzelem.
Hideg kódok alatt,
Élet s halál egybe karolhat,
Borzalmas.
Fölsóhajtanod ártalmas,
Levegőd kétkedőktől szennyes áradat,
Jobb, ha alul maradsz.
Kétkedve fogd a kezét,
Egy pillanat, huss, nincs kiét,
Azt hiszed, csak te érzed az ízét.
Úgy gondolod, ez nem lehetsz te,
Hidd csak el, hogy de,
Jobb, ha megalkuszol egyszeriben.
Fekszem,
Utol ér a tény, megértem,
Hát nem vagyok egyedül mégsem.