Nézem arcod, elmerengve
közben, rám köszön az este
Így, még kedvesebbnek látom,
irigyelni kezdem a világod
Teljes hír
Pénzár Miklós Csaba:
Nézem arcod, elmerengve...
Nézem arcod, elmerengve
közben, rám köszön az este
Így, még kedvesebbnek látom,
irigyelni kezdem a világod
Szép, tiszta még az arcod
eddig, nem volt még, sok harcod
Sem magaddal, sem a külvilággal
sem szerelemmel, sem csalódással
Kár, hogy nem ismerlek Téged,
nem látom meg, sugárzó lényed
Jó ember vagy és kedves
csak ennyit árul el a szemed
Ha már beszélhettünk volna,
én tudnám, mi a szíved titka
Szereted a a verseket olvasni
ha megnyeri szíved, elmosolyogni
Elbúcsúzom Tőled, jó hogy láttalak
én, egy élménnyel lettem, gazdagabb
Gy.