Tomboló vihar
Írta: vali75 Dátum: September 02 2019 12:25:44
V
Üvöltő fájdalomként tombol, sebeidet tépve,
Nyári fuvallatban, reménytelen képek.
Egykoron ragyogott, kecsegtetve ígért,
Viharként lesújtva, lelked darabjai szerte szét.
Teljes hír
Tomboló vihar
Üvöltő fájdalomként tombol, sebeidet tépve,
Nyári fuvallatban, reménytelen képek.
Egykoron ragyogott, kecsegtetve ígért,
Viharként lesújtva, lelked darabjai szerte szét.
Útvesztőben andalogva, emlékek foglyaként,
Szabadulni nem lehet, mondja a józan ész.
Színtelen és kopár, mint egy letört faág,
Tőrdöfésként gyilkol, romokban a világ.
Magányból szőtt ballada, hűséges társként araszol.
Dacoló sorsod fonalából, komponál egy dallamot.
Felemészti bánatod, remegő ajkaid vacognak,
Boldog pillanatok kútjánál csobban a patak.
Sötét felhők könnyeznek, villámokat szórva,
Útmutatásként vezetnek, hallgass a belső szóra.
Tegnapok keserve, könny áztatta arcodon csorog,
Reményed fénye feldereng, utadon tovább sodor.
2019. 07. 09.