Hétköznapi pszichológia
Együtt élnek rokonok és úgymond idegenek…
Rokonok a nagyik, szülők, az édestestvérek…
A házasok egyik fele, bizony jövevények…
Mindenkinek más a homlok-, és az ujjlenyomata…
A lelke is más, ez meg „milyen ember” lenyomata…
Az agyi képzetek ész, intelligens lenyomata…
Nincs, tehát két ember, akik… teljesen azonosat akar,
De, amit akar, azt a más kárára is rögvest, de akar…
Az emberek nagy része nem felelős elemzőn, de bugyután gondolkozik,
Az agyi képzetei teljesülése nagyszerűségével játszadozik…
A házasok, örökön küzdő ellenfelek,
Még akkor is, ha már ott vannak a gyerekek…
Mind a ketten látszólag előre, cél felé haladnak,
Ránézésre így, úgy tűnik, mindent egyformán akarnak!
De! Többnyire az egyik engedékeny, másik meg szigorú és nem,
Ezt a párt a gyermeknevelésre összehangolni, lehetetlen.
Ez így már eleve egy háborús helyzet, konfliktus
És az életük így zajlik, ha van, ha nincs rá gusztus.
Az ágyat, az egyik naponta megkívánja,
Másiknak, havonta nyílik igénye rája.
Ezzel már kidőlt az együttműködés fája.
Ha az úr jobban szereti a sört, mint a nőjét,
A hölgy jobban szereti a vásárlást, mint férjét?
Ez két dolog fönntartja konfliktus gerjesztését.
Nézzük tovább, csatamezők tömkelege is van tovább.
Ahogy a pár idősödik, számuk csak nő, hovatovább.
Állandóan kihasznált harctér, a finom, részegítő ital,
A másik meg szenved, ha még lepofozzák is… ebben nincs Vitál.
Aztán másik is rákap bánatában és vadul döntögeti magába,
Aminek mennyiségén, már összevesznek, mindkettő befordul magába.
Még később kiderül, az agresszivitásuk igen egyforma.
Csata lesz, jól megverekszenek, ki az úr? Nincs szükség platformra.
Az alkoholisták azért isznak, mert valamiért haragszanak a világra,
Ezt pszichológus sem kutatja, beutalás, jöhet az elvonó terápia…
A nők férfi gyűlölök és ezt az anyjuktól tanulják,
Ahogy nő a lány, lehetőség adott! Magukba szívják.
És ha nő, hatalomhoz jut… ellenségességgel toldják.
A lányból, amikor menyecske lesz, nagyon lehet, hogy nem szimpatikus az anyós,
A két nő, ha egy családba keveredik… a háborújuk nem kizárólagos.
A férfi nem, tálán egy kicsikét más képet mutat, ők nem együttműködőek
Nemiség utálatból, és ez sem vezeti ki harcból, másképp különbözőek.
Itt még az is fölmerül, mire tálán többek nem is gondolnak,
Milyen nagy a szerepük a nevelésben, a fiús anyáknak.
Fiút is anyja neveli… evolúcióban az apa másodlagos,
Ez magyarázata, hogy anyós utálja nagyon menyét, mi nem ildomos.
Ha, pár egyik tagja keményen rabiátus magatartású, jellemű,
Akkor a gyermek ezt is látja, minta lesz, majd ő is lesz ilyen szellemű…
A gyermek 12 év alatt, nagyon korlátolt és jog-döntésképtelen,
De a lelke, mindet lát, hall és rögzíti is, mindez végtelen.
Nem tudja, hogy mit látott és hallott, de azt igen, hogy jó vagy rossz,
Aztán ha, majd felnőtt lesz, jönnek a mélyből az emlékek, a kosz.
Akkor fogja csak megérteni, milyen anyja és apja volt neki
És kisgyermekként, milyen emberek, mit adtak az életre neki.
20 éves kortól felnőtt lesz az ember, de gondolkozni csak úgy tud,
Mit addig életében összeszedett, eltett, elővett, és tud.
Milyen életük lesz azoknak, kiket szülők eldobtak,
Nekik is van életük, mint minden földi halandónak.
Az ő életük többnyire majd a „fronton” fog zajlani,
Tenni nincs mit, még pszichológus sem tudja javítani.
A háborúkba belejátszik, hogy mindenkinek az természetes, ahogy ő él!
Azon körülmények irányítják, mi öt körülveszi, mit személyesen megél.
Így aztán gyermek jelenlétében, minden fél a maga igazát bizonygatja,
Módszerek kíméletlenül elfajulnak… Ah! A létet vélelem igazgatja.
Néhai, Dr. Popper Péter a pszichológia legnagyobb professzora,
Sok előadását láttam –igen okos ember volt–, szépen és sorba.
Nézői kérdésre azt mondta, hogy immár a szakmában van negyven éve,
És amit mond most, az szakmailag felelősségteljes kijelentése!
Az emberi faj, biz' alkalmatlan mindenfajta együttműködésre,
És a sok ok miatt nem alkalmas a békés egymás mellett élésre.
Vecsés, 2019. szeptember 4. – Kustra Ferenc