A csend…
Írta: KiberFeri Dátum: September 28 2019 15:19:02
H
A csend hangja, kopott nemez papucsban jár,
Hogy kopoghat a kövön, arra nagyon vár…
Látszik, hogy egy kőfal mögött, megállt immár.
Teljes hír
Életvízió…
(Bokorrímes)
A csend hangja, kopott nemez papucsban jár,
Hogy kopoghat a kövön, arra nagyon vár…
Látszik, hogy egy kőfal mögött, megállt immár.
(Septolet)
Papucsban járna,
Csendnek hangja,
Ha
Volna lába.
Toporogna,
Ha járni tudna,
Sőt még kopogna…
*
Hangja… nem is létezik, talpa alatt kő csikorog,
Nyekergésre az arca, vérfagyasztóan vigyorog…
Leül egy padra pihenni, ott hangosan pityorog.
Hangtalan hangját
Csak a magány halhatja.
Négy fal közt szipog.
*
Időnként hallani a csendben kőgördülést, vagy hegycsuszamlást,
Hanyatt fekve a fűben, hallani, a holdfény tovavonulást…
Felhők fölött csillagok, velük érezni az azonosulást.
(Septolet)
Hallod, látod,
Megfogni nem tudod
Mégis várod…
Hullócsillag suhanását,
Ívelő szivárványt.
Ritka pillanat,
Káprázat…
*
Látod,
Megfogni nem tudod,
Mégis várod…
A szivárványt, Holdat,
A csillagokat,
Délibábot.
Űzöl ábrándot…
*
Csak halkan, rekedt hangon üvölteni, a csend nagyon kemény,
Várni, hogy néma kacsa énekel… áriában ő remény…
Pontos vessző döcög, jaj, a legyőzöttnek! Csendes a remény.
Üvölt, mint sebzett
Állat… senki sem hallja.
Reménytelen lét.
*
(Bokorrímes, oximoronban)
Harckocsi had zakatol előre, csendes villanymotorhajtással,
Ellenséggel megáll, össze is ölelkeztek csendben, mint pajtással…
A csend hangja, vasalt katonabakancsban… fájó, jaj, kiáltással…
Vecsés, 2016. augusztus 6. – Szabadka, 2019. július 18. – Kustra Ferenc- a verset én írtam, alá a septoletet és a haikut, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Papucsban járna…