talán már hiába érkeztél,
lelkem fagyba zárta
e hosszú Tél,
szívem dermedt üveg,
jégvirágot rajzolt rá a magány,
r30;r30;töröld le lassan leheleteddel,
ha szeretsz úgy igazán,r30;..
ha nem, forró testtel ölelj, vadul, durvánr30;.
úgy mint mikor a gõzölgõ rongyot,
a jeges ablaknak vágod
s én robbanok, hullok szanaszét,r30;.
leszek örök, fájdalmas szúró szilánkod.