Patakparton.
Kristálycsillanás a vízfodrokon,
a patak csobogását hallgatom.
Mohaágyon, kövek közt csörgedez,
hangjával erdő csendjét töri meg.
Fáknak sóhaja, harmatcseppet sír,
avarpaplanra hullva gyöngyöt ír.
Nap kél, fénysugáron pókháló csüng,
ökörnyállal körbe szőve csend ült.
Patak tükrében hajlongó ágat,
a hullámkaréj fésüli, rázza.
Kőágyon pihen, nyújtózik a fény,
játszi könnyedséggel hárfázik a szél.
2019. szeptember 28.
Horváth M. Zsuzsanna