Rózsatövön, vadhajtásban.
Vérünk hajtott, fel a fényre,
Éles kések vágtak félbe.
Kövek voltunk, beledobtak,
Hullámaink fodrozódtak.
Pocsolyánkat õzek látták,
Földön csúszó kígyók, békák.
Szavak voltunk, versek, rímek,
Átok mellett csodaszépek.
Képek voltunk, fiók mélyén,
Galériát nem remélvén.
Füvek voltunk, álmot adtunk,
Sárkányistent, acélkarmút.
Ha elmegyünk, rátok hagyjuk,
Csontig ható, vad hiányunk.