Talán csak magam vagyok
Partok szélén a világítótorony
Mit a hullám ostromól
De évtizedekig mégis fennáll
Rendületlen várja a békét
A fõnixmadár hogy rászálljon
Perzselje fel akár a szerelem
Pont úgy ahogy én érzem
Lángomat mégsem élteti
Se angyal, se sors, senki
Búsúlhatnék akár a fûz
Én csak akkor élhetek ha éget a tûz