Valami baj van,
Túl teng itt az élet,
Hitetlenként áradozva,
Elsorvad a lélek.
Hol van innen?
Hisz itt kéne még lenni,
Élve s holtan, egymást féltve,
Kezek közt elveszni.
Mond meg nékem,
Miért sok az állat,
S reám nézve, meg is vetve,
Vonnak majd hát vállat.
Mond meg isten,
Hogy meddig kell el menni,
Meddig hagyod álmos arcunk,
Fulladásban lenni.
S agyunk sorvad,
A költészet is elmegy,
Itt marad a por a sár,
S ezekből sok elegy.
Gyurd hát össze,
Játsz majd lent a sárba,
Gyermek lelkü, hős lovag,
Oda bent a várba.
Hagyd csak szépen,
Az életet elveszni,
S meglátod ha elveszik,
Mennyire fáj menni.
Dobj el mindent,
Mindent amit kellünk,
S megkapod majd könnyem között,
Leges legszebb versünk.