Fényt!
Fényt kért a sötétség, minden bajára,
szeretetre, hitre, és megannyi csodára.
Halkuló hangokra, éledő erőre,
csak csillogás megoldás, a búskomor éjedre.
Lelked mely csak katlan, és üres; Hited nélkül!
Szíved hófehérje, feketén sötétül.
Akkor te szomjazol, az igazi fényekre,
mely vaksötét könnycseppből, felvezet a fényre!
Hited mely megmarad, ha visszavet a bűn,
sötétség bugyraiban, újra rádköszön!
Egy parányi fény, mely fénysugárból ered,
hozta a halk reményt, s napsugár lett éjed!!!
Írta: Debreczeni Zsolt