A gyûlölet rózsái
Írta: Adry Boszy Dátum: April 09 2008 03:29:03
T
Bûnös vagyok, szûziesen tiszta véretek
kezemrõl le nem moshatom
Teljes hír
Szépek vagytok. Szebbet talán még soha nem is láttam,
Kõkereszt tövében virítottatok, mikor éjjelen arra jártam.
Kezdetben csak távolról figyeltem eleven, sötét bájaitokat,
Néztem, ahogy a hold egyre jobban nyújtja fekete árnyaitokat.
Aztán, amikor lelkem már nem bírta elviselni szépségeteket,
Dübörgõ szívvel odarohantam, és mind eltiportalak benneteket!
Remegõ kézzel szorítottam szirmaitokat, melyek még ártatlanok,
Gyûlöltelek, mert ártatlan én már réges-régen nem vagyok!
De hirtelen megálltam, mikor valami mélyen összetört bennem,
Néztem a ti véretektõl vörös kezem, s rájöttem, mit tettem.
Fájt a szívem, s zokogva térdeltem üres, csonka testetek láttán,
De ti nem vádoltatok meg, csak feküdtetek a földön árván.
Felnéztem, s a kereszt feketén, gyûlölködve nézett le rám,
Hiába is kérném, tudom, hogy nem hallaná meg az imám.
Nem bírtam elviselni szemrehányó körvonalát az éjszakában,
Felvettelek titeket, s elfutottunk, had álljon ott magában.
S most itt vagyunk; csendesen pihentek puha vánkosomon,
Nézlek titeket áhítattal, s gyarló szívemmel mellétek kívánkozom.
Bûnös vagyok, szûziesen tiszta véretek kezemrõl le nem moshatom,
De ti tudjátok, hogy mindezt szennyes lelkemmel jóvátenni akarom.
Aljas gyilkosként köztetek feküdve angyalok bocsánatát kérem,
Nem is érzem a fájdalmat, mikor fehér bõrömbe mártom késem.
Most már tisztátalan sötét vérem szennyes áldozatként a tietek,
Bocsánatra várva itt fogok örökre feküdni halkan veletek.