Gyertek...lássuk a rózsát,
Ami pirkadatban dúsabb a száron,
És bíbor színe csillogóbb a napban-
Vajon nem vesztette el most
Vidám...kényes öltözékét,
Mint te arcbőrödnek üdeségét ?
Jaj ! Figyeld milyen rövid az idő
Kicsim...meztelenül ő nyögött,
Ó...nyers...mostoha természet!
Mert halva a rózsák lehulltak
Abban a kevés folyékony órában-
Pirkadattól napnyugtáig történhetett.
Tehát... higgy nekem... édes kicsim,
Nincsen idő késlekedésre és tréfálásra sem,
Szedd le az élet rózsáit
Míg a fiatalságnak virága vagy,
És addig, míg a kor nem fog kényszeríteni,
Arcodat hervasztani.