A vonat lépcsőjén áll.
Nincs még indulási idő.
Tekintete a távolba száll.
Ő vonaton a jegykezelő.
Más szóval ő a kalauz.
Érzi hatalmát, erejét.
Ugrásra kész, mint egy hiúz.
Meg nem mozdítaná fejét.
Elgondolja ilyenkor életét,
amikor segédmunkás volt.
Keményen dolgozott éhbérért,
takarított, kocsikat csatolt.
Mert a MÁV-nál kezdte ő.
Egy rövid tanfolyamot végzett.
Így lett később jegykezelő,
ezzel magasabb rangra lépett.
Már intézkedhet, ha akarja.
Ha valakinek nincsen jegye,
a vonatot is leállíthatja,
hogy a bliccelőt kitegye.
Azt, aki kedvezményezett,
jogosságát megnézheti.
dönthet a sorsa felett,
büntetésre ítélheti.
Ilyenkor már ő a bíró!
Elkap, végrehajt, ítél.
Eljárást alkalmazó,
védett, hivatalos személy.
Ezt érzi is és tudja.
Várja az első felszállót,
akinek majd megmutatja:
ő mondja az utolsó szót.
Ez csak egy arckép. Nem kérdés,
hogy nem mindenkire illik.
De biztos az, hogy nem kevés,
ki ilyen arccal rendelkezik.