Ez valahogy úgy kezdődik,
hogy a kisgyerek iskolás lesz,
jól tanul, jól viselkedik,
végül jó jegyeket szerez.
Amikor nagyanyja kérdi,
hogy mi leszel, ha nagy leszel?
Akkor kapásból azt feleli,
hogy ő iskolásokat nevel.
Tanár lesz majd, számtan szakos.
Aki buta, azt megbuktatja,
mert az a jó, ha igazságos,
az kap ötöst, aki tudja.
Elvégzi az egyetemet,
aztán beosztják tanárnak.
tanítja a gyerekeket,
akik tanulni utálnak.
Nem tudásért, csak jó jegyért,
küszködnek a kisgyerekek.
Vállalnak sokan szenvedést,
hogy jó jegyet elérjenek.
Akik pedig lemaradnak,
azokat csak szidják, bántják.
Nagy gond ez egy jó tanárnak,
hogy ne szidják, inkább áldják.
Jó e a kis gyerekeknél,
ha versenyre kényszerítik?
Egyik dicsér, a másik ítél,
lelki problémákba viszik.
Az jó, hogy a közösségnek,
tanult főkre van szüksége,
de a mai tanterveknek,
nincs e nemvárt eredménye?
A tanár is egy munkás.
Azt teszi, amit elvárnak.
Az egyik siker, a másik bukás?
Nem örülnek az iskolának!