Szeretem a felkelő Napot, ha fénye harmatcseppen ragyog,
Ha ablakomon beszüremlenek hangok, kedves madárdalok.
Szeretem a kéklő eget, ha itt-ott felhőbárány legelget,
A pajkos, enyhe szelet, mi arcomat cirógatva dédelget.
Szeretem a naplementét, a nagy korong fáradt tekintetét,
A Hold és a csillagok érkezését, langymeleg este csendjét.
Szeretem a nyári esőt, mezítlábazni a puha mezőn,
Várni a varázsos szivárványt, hinni a csodában, oly merőn.
Szeretem a nyíló virágokat, mámorító illatukat,
Az érzést, amit a szív befogad, s nem kételkedik a tudat.
Szeretem a fecskéket, mikor a villanydróton csicseregnek,
A turbékoló, hamvas-szürke gerléket, mikor szerelmesek.
Szeretem a jó muzsikát, a hegedű csodálatos hangját,
A vén cigány virtuóz játékát, ha elhúzza szívem dalát.
Szeretem, élvezem e sok szépséget, benne lelem kedvemet,
Boldogságot... szebbé teszi szürke napjaim, az életemet.
Szeretem keresni mindenben a szépet, mert ott rejlik benne,
Tudom, van még sok, és ha akarom, egyszer csak... bizton` rebbenne...
Szabadka, 2020. február 23. -Jurisin Szőke Margit