Reggel melleiddel.
Feketekávé és szavak,
Akarnál olyannak maradni…
Ugyan olyan forrónak.
Szürcsöljünk a kávéból
Még, a virradatnak órái,
Emlékek egy csillagból,
És igéből az a szó-lenni.
Tekinteteidben sok a fenyő.
Reggel a párnán, mint uralkodó nő,
Oly gyönyörűen égsz,
Reggel versszakokban beszélsz.
Napos a reggel,
Harmatos könnycseppekben
Nyers, éretlen történetek…
Hallatszanak a hulló esőszemek.
Egy énekem vagy,
Végtelen és rejtett,
Mint őszi történet,
Amelyből hiányomat érzem.
Te változatlan vagy,
Rajtam keresztül égő kékkő,
Reggel nehezen gyógyítható,
Mert tekinteteidben sok a fenyő.
Te tested,anyaméhed
Végtelen hangjaival,
A reggelnek énekével
Versekben felébreszt.