Az ember gyarló habitusát,
Kielégíteni nem lehet
Az ember, korgó gyomrát
Megtölteni élvezet
Az embert nem érdekli honnan,
Csak jó hús legyen az asztalon,
S mérgezi a tengert,
Hogy bősége megmaradjon
Az ember előbb gyilkol, rombol,
Mindent elfogyaszt és beolvaszt
A jövőre nem gondol,
S így mindent elapaszt
Az ember mindene a jelen,
Kivárni nem, mindent most akar
A holnap így képtelen,
Nyakunkon a zivatar
A Föld mélyén fekete arany,
Antracit és perzselő földgáz,
S nálunk ég a villany,
Télen is meleg a ház
A Föld adja, s mi elvesszük,
Kényelmesen élünk, termelünk
Kell nekünk és élvezzük,
Minden jót, mit kedvelünk
A Föld rajtunk huncutul kacag,
Hisz neki egy csepp olaj sem kell,
Nem zavarja műanyag,
Gondunk neki bagatell
A Föld meglesz majd nélkülünk is,
Jöttünk előtt sem panaszkodott,
Ránk irányul a krízis,
Ami eluralkodott
Valójában magunknak ártunk,
Mi érdekünk a tiszta levegő,
S amerre csak járunk,
Egyre több a kesergő
Ott a Nap, temérdek víz, a szél,
Megadhatnák nekünk mindenünk,
De a gazdag ember fél,
Nem törődik mivelünk
Fából gyártott papírért halunk,
Mit csak magának gyűjt a gazdag,
Elveszi a holnapunk,
Így gazdag Ő, látszólag
Ha majd kivágta az összes fát,
S nem lesz már, mit pénzzé tehet,
Megérzi tette súlyát,
Már késő lesz, szenvedhet