Távoli remény
A magányomat most magamra zárom,
felesel a csend céltalan az álmom.
Pókfonál selymén képzeletem játszik,
távoli remény szivárványnak látszik.
Élet virága új szirmot bont érzem,
fájdalom, könny mindig erőt ad nékem.
Lélekrezdülés, holnap tudom szép lesz,
apró könnygyöngyöt arcomra a fény tesz.
A magányt, örökre távolra űzöm,
álmom, céljaim reményszálra fűzöm.
Szertefoszló buborék, pőre pillanat,
kalitkába zárt, méltósága itt marad.
2020. május 26.
Horváth M. Zsuzsanna