Владимир Набоков
(1899 - 1977)
Будь со мной прозрачнее и проще:
у меня осталась ты одна.
Дом сожжён и вырублены рощи,
где моя туманилась весна,
где берёзы грезили и дятел
по стволу постукивал… В бою
безысходном друга я утратил,
а потом и родину мою.
И во сне я с призраками реял,
наяву с блудницами блуждал,
и в горах я вымыслы развеял,
и в морях я песни растерял.
А теперь о прошлом суждено мне
тосковать у твоего огня.
Будь нежней, будь искреннее. Помни,
ты одна осталась у меня.
__________________________________
Vlagyimir Nabokov:
Légy velem nyitottabb és szerényebb...
Légy velem nyitottabb és szerényebb:
Te vagy már csak egyedül nekem.
Fák kivágva, a ház is leégett,
Ahol egykor nyílt kikeletem,
Ahol nyírek álmodoztak csendben,
Harkály kopogott fák derekán…
Meddő harcban akkor vesztegettem
El barátom, s aztán a hazám.
Szellemekkel bolyongtam álmomban,
Könnyűvérű nőkkel éberen,
Hegyek között ötleteim szórtam,
Dalaimat meg a tengeren.
Most a múltról kellene beszélnem,
Bánkódnom a te tüzed körül.
Gyengédebb légy, őszintébb, hisz nékem
Te maradtál mára – egyedül...
* * * * *