Tudom, hogy még csak most nyílik a világ,
édes aroma, milliónyi szín,
áll a szél, dübörög az éltető nap,
részeg, de még szomjazik, s ó mily víg!
Felhőtlen az öröm, buja a liget,
rózsa tündököl, szerenádot ad,
legszebben mikor leghosszabb a nappal,
a fény bőségből csokrot fonogat.
Most hamvas, bársonyos ruhában virul,
Bíz' nagyon nagy hatással van reám,
arra gondolok legrövidebb éjjen,
milyen volt a múlt, jövő jobb lesz netán?
Könnyeimet felszárítja e dallam,
mosolyt csal búvalbélelt arcomra,
nyár futna tova, pedig még csak most jött,
a szívverésem is oly szapora!
ó, de bűbájos ez a legszebb bordó,
kacéran legyezőjével legyint,
majd sóhajt egyet, megtörten egy dalt búg,
s könnye szirmával a földre esik.