Dödi
Tavaszi nap jöttél hozzánk,
családtagként, hű kis barát.
Napsugara, rügyfakadás,
öröm, móka és kacagás.
Vidámság költözött a házba,
futkároztál, fiúkkal játszva.
Évek teltek, kedves voltál,
néha azért huncutkodtál.
Rosszalkodtál, mi nevettünk,
bántó szóval nem illettünk.
Réten, mezőn futkároztál,
bokrok között bújócskáztál.
Szereteted nekünk adtad,
tappancsoddal cirógatva.
Kicsi szíved egyre fáradt,
gazdád vállán pihent lábad.
Éjszaka virrasztott veled,
simogatott, szeretgetett.
Kinyitottad hálás szemed,
köszönöm, hogy itt vagy velem.
Szivárványhíd odaát várt,
menni akartál, tudjuk, fájt.
Könnyes szemmel elengedtünk,
s tudd, mi nagyon kedveltünk.
Kicsi Dödi, nem felejtünk,
családtagként megszerettünk.
Köztünk leszel amíg élünk,
csillagképben kicsi kincsünk.
Szivárványhíd távolodik,..
buksi fejecskéd, búcsút int.
Gazdáim, isten veletek,
kutyaszívben emlék, szeretet.
2019. november 05.
Horváth M. Zsuzsanna