Kedvelem a vidám színeket,
őszi lombhulláskor
a sárga, piros faleveleket.
Nekik dalol a szél,
keringő táncot jár a sok levél.
Fáradtan pihennek
kertünk avarszőnyegén.
Viruló színük barnára fakul,
hűvös esők mossák
a talajba konokul.
Testük táplálja a televényt,
baktériumok bontják szét,
termékenyítve új reményt.
A humuszból tavaszra
sok tarka virág
visszahozza
a kert színes pompáját.
Piros tulipánok, sárga nárciszok
ontják az üde illatot.
A fákon zöldell a friss levél,
tengernyi viráguk
zamatos gyümölcsöt ígér.
A színek halhatatlanok,
pirosak, mint a vér,
zöldek, mint a remény,
napfényes sárgák,
kékek, mint az ég,
A természet csodás ékesség.