Már csak egy régi kép a falon,
egy hajdani, felhőtlen, szép emlék.
Még mindig bennem él mosolya,
s eszembe jutnak a békés esték.
Most szinte látom magam előtt,
pipájával karikát pöfékel.
Sajogni kezd újra a szívem,
ahogy nyílt tekintetébe nézek.
Fején ében karimás kalap,
arca a sorstól redős és komoly.
Emléke bár kissé megfakult,
de megmaradt az őszinte mosoly.