Jött az ősz, ronggyá kopott ruhája,
de még arany színben kelleti magát.
Lassan levedli, s tél jön nyomában,
hallom a bősz orkán süvöltő zaját.
Tűz ropog, hallod zümmögő dalát?
Eltévedt bülbül búg odvas fa árnyán,
fülembe súgja csöpp lelke baját,
nap lassan búcsúzik, hál puha ágyán.
Már csak a szél játszik deres hárfán,
ágával a vén tölgy veszettül csapdos.
Fönt egy aszott levél lifeg árván,
szívembe a sápadt vég belemardos.
Nap is álmos, lefeküdni készül,
elmúlás szétárad, már hitet ingat.
A világ csöndes, nyugodt, megbékül,
lassacskán nyugodt, mély álomba ringat.