Boldogság !
Írta: Tiberius Dátum: November 17 2020 07:20:41
Gy.

Megvilágította azt a padot,
Hol kedvesem ölemben sóhajtozott.
Felháborodva néztem az égre,
Ha lenne egy kis megértése,
Teljes hír


Boldogság

Alszik a táj, néma csendben,
Még a zöld lomb se rezzen.
Régi fák, terebélyes lombok,
Hold bevilágít imitt, amott...

Megvilágította azt a padot,
Hol kedvesem ölemben sóhajtozott.
Felháborodva néztem az égre,
Ha lenne egy kis megértése,
Minket a fénytől megkímélve!

A vén Hold erre nagyot morgott,
Sötét felhőkkel betakaródzott.
Köszönetet mondtunk ketten,
Én és a megriadt, édes szerelmem.

Nem vettük észre az idő múlását,
Láttuk, már hamarosan pirkadott.
Fényes harmat csillogott a gazon,
Az volt a legszebb éji kalandom!