Rácsozott világban
Írta: hzsike Dátum: January 06 2021 20:02:05
H
Anyám csak fekszik, nem beszél,
soványka teste csöpp madár,
didergős tél van, fú a szél,
fehérré lett a rőt határ.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Rácsozott világban
Anyám csak fekszik, nem beszél,
soványka teste csöpp madár,
didergős tél van, fú a szél,
fehérré lett a rőt határ.
Arca beesett, sápatag,
ingén izzadság foltjai,
lázas testére rátapad,
s látszódnak gyenge csontjai.
Szemfénye tompa, fátyolos,
van, hogy hosszasan elmereng,
s könnye kezére rácsorog,
hogyha egy emlék feldereng.
Fájdalom gyötri szüntelen,
fojtó torokkal bámulok -
anyám, nem vagyok hűtelen,
segítni én már nem tudok!
Nem foghatom meg két kezed,
rácsozott ajtód zárva van.
Az ég küldött ránk ily végzetet,
ezért vagy árva, társtalan!
Világunk bűnnel van tele -
sajnos, a jó is meglakol!
Imáink szállnak felfele,
hátha az Úr, majd válaszol,
s megbocsát mindent újra, tán…
Magához hív a mennybe, fel,
s feloldoz minket, jó anyám -
beteg többé már nem leszel!
Nem fáj ott fönn már semmi sem,
a lelkek égő csillagok,
- te mondtad, és én elhiszem -,
s fényed engem is átragyog.
2021.01.06.